Felugatni a kutyát először helyben fogatásnál kezdjük tanítani.A kutyát a
gazda pórázhosszon tartja és a segéd "sunnyogással", incselkedéssel
vagy betopogással próbálja meg ugatásra bírni.A zsákmánnyal felkelteni
az érdeklődését , olykor-olykor eldugni, a lényeg, hogy elveszítse a
türelmét a kutya és elkezdjen ugatni.Kezdetben, ha már van egy-két
tiszta felugatás, a kutya rögtön megkapja a jutalomfogást, a zsákmányt,
ami lehet heccbőr, hurka, harapópárna vagy csibészkar.
Meg kell
találni azt a kritikus távolságot, ami kiváltja a kutyából az ugatást, a
nehogy már elvidd-hozd vissza azonnal,adod ide de rögtön!...elveszti a
türelmét és elkezd ugatni.Némelyik kutya nagyon könnyen ugat, de láttam
olyan jó idegrendszerű domináns kutyát is, amelyiknek több métert kellet
hátrálni, eldugni a csibészkart és újra elővenni, illetve egyet-kettőt
csattintani az ostorral, mire hajlandó volt megszólalni.Az ostorral
nagyon óvatosan kell bánni, kellő időben egyszer-kétszer megszólaltatni,
de ha lehet akkor minél kevesebbet használjuk, hiszen nem vadítani
akarjuk a kutyát, csak rávenni arra, hogy megszólaljon.Később bőven elég
lesz, ha nem folyamatos a kutyánál az ugatás, hogy a nadrágot ütögetve a
bottal, egy kicsit ingereljük a kutyát és ha szép tiszta és folyamatos
az ugatás, rögtön zsákmányfogást kapjon.
Az egy-két felugatástól el
kell jutni a hosszú folyamatos, kitartott ugatásig.A segéd dolga, hogy
felismerje a kutyánál azt a pillanatot, amikor még folyamatosan ugat a
kutya-és jutalmazhatja fogás adásával-de törekedni kell arra, hogy az
ugatás mindig egy kicsit tovább tartson, idővel el kell jutni a vizsgán
megkövetelt időtartamig.
Ha a kutya már tudja miről van szó, akkor
legalábbis nálunk úgy indul a dolog, hogy durrantanak egyet az
ostorral-később , ha nem kell , nem használjuk és már eleve szépen
betopogva megy oda a segéd.Ha a felugatás minősége megkívánja, nem
folyamatos-szaggatottan ugat a kutya-akkor ha kell, eldugják a kart,
visszahátrálnak topogva, majd újra előretopognak és megkapja a kutya a
jutalomfogást.
Ha a kutya már megtanult felugatni, a normál pórázt átcseréljük hosszú pórázra.
Már nem a segéd topog be a kutyához, hanem a kutyát engedjük oda a segédhez.
A
videón látni lehet, Artúron van hám is és szöges nyakörv is-az a mások
által undorítónak tartott dolog, amely hozzáértő kezekben szép munkát
eredményez, ha pedig nem kell, nem használjuk.
A hámban sima
fogásokat kap a kutya, amikor átcsatoljuk szögesre, akkor a beharapást
akadályozzuk meg vele, illetve, ha nem ugat a kutya folyamatosan, akkor
az egyébként laza pórázt, finoman, hozzáértően, egy picit megfeszítjük
és utána újra lazára engedjük, ha kell többször is.Ezzel egy kicsit
izgágává tesszük, éppen csak annyira, hogy tovább ugasson, ha
elhallgat.
Na, a lényeg, a lényeg:
-hosszú pórázon
kap a kutya egy jutalomfogást, majd beáll a segéd és beengedem a kutyát
a hosszún a segéd elé, ha a kutya be akar fogni, akkor megrántom a
szöges nyakörvet, a kutya lefékez a segéd előtt és folyamatos
felugatásba kezd.
Ha szép a felugatás, megkapja a kart.(Berkes
mesélte, hogy ezt a csavaros karbeadást a Gyapinál látta és nagyon
megtetszett neki, megkérte tanítsa meg rá.)
Ha
ezzel a résszel nincs probléma, akkor a segéd először a fürkésző külső
oldalához áll, ott is gyakoroljuk a felugatást, majd onnan lassan
hátrálva betopog a segéd a bújóba, mintegy húzza maga után az ugató
kutyát.
És innen már lehet gyakorolni a vizsgaanyagot, hosszún beengedni a kutyát, és hajrá...
Mindig hátrálós jutalomfogásokkal fejezzük be, hogy a kutya-ki tudja magát fogni, le tudja vezetni a felgyülemlet feszültséget.
>
