Ezeket a gyakorlatokat természetesen bármelyik kutyaiskolában megtanítják.Személy szerint inkább a gyakorlatok részleteibe szeretnék belemélyedni egy kicsit versenyszinten.Ugyanannyi időbe telik a kutyát megtanítani pld. szépen és szabályosan ülni, mintha csak eldobná magát és félretenné a fenekét; vagy kulloghat mellettem logó orral, hogy a fejét majd beleveri a földbe vagy figyelmesen néz rám.
A jó kutyaiskola már az egészen kis kutyákkal is foglalkozik játékosan. A kutya a közömbösítési gyakorlatok során megtanul a többi kutya között viselkedni, dolgozni és ahogy megvannak a kölyök kutyának az oltásai, játékos formában, jutalomfalatokkal az alapokat fel lehet építeni.
A legfontosabb a sok játék, hogy ne féljen a többi kutyától, de ne is legyen agresszív. A kutyaiskola tulajdonképpen a gazdát tanítja, hogyan gyakoroljon otthon a kutyával, hogyan jutalmazzon és milyen játékokkal , eszközökkel fejlesztheti kutyáját.
A jól előnevelt, felépített kutyával nagyon könnyű fejlődni.Ezért szoktuk azt tanácsolni, hogy ha tehetik járjanak ki a fiatal kutyákkal is. A fogváltás után , a kutya 6-7 hónap kora körül lehet elkezdeni a komolyabb, nagyobb terheléssel járó tulajdonképpeni kutyakiképzést.
Játékos labdázás-alapozás:
A labdából kell rögtön kettő darab, én madzagos labdát használok, mert
azzal még akkor is tudok játszani a kutyával, ha a labda a szájában van. Húzom-vonom játékot játszok vele, nincs az mint a sima labdánál, hogy el kell vegyem tőle, ahogy visszahozza. Legelőször
megpörgetem a labdát a levegőben, vagy húzgálom a fűvön a kutya orra
előtt és ha ráharap, akkor finoman a madzagnál fogva játszok
vele...kicsit később előveszem a másik labdát , megmutatom neki és azt
kezdem el pörgetni , húzogatni előtte, a másik labdát, ami a szájában
van, már nem mozgatom, hogy az új labda legyen az érdekes.
Kutya
figyelmét felkelti a mozgó labda, kiköpi azt ami a szájában van és
ráharap a másikra.Az a labda, mondjuk amelyikkel el kezdem először
játszani a bal kezemben volt, azt eldugom a hátam mögé, hogy a kutya
csak egy labdára koncentráljon és a jobb kezemben lévő labdával játszunk
tovább. Amikor a kutya rá akar harapni a labdára, akkor mondtuk neki ,
hogy fogd és amikor azt szeretnénk hogy engedje el a labdát, akkor azt,
hogy ereszd!
Bal kezünkben a labda, megpörgetjük a labdát
...fogd..ráharapott, játszunk vele, megállunk nem mozdítjuk a labdát
ereszd!...jobb kezünkben a másik labda, ami eddig a hátunk mögött volt
eldugva, előkapjuk, megpörgetjük...fogd! és már játszunk is vele. Ezt hívják átváltásnak. A
kutya megtanul labdával játszani, sokszor még a madzagra harap rá
először,de ha egy picit nem mozdítjuk a labdát, rögtön fogást vált, mert
a labdára hajt ő is.
Ezt nagyon sűrűn gyakoroljuk. Miért? A játék egyszerűsége csalóka, mert közben észrevétlen több dolgot is megtanul a kutya. Megtanulja: -a gazdával labdázni jó dolog, -megtanulja, hogy a labdára harapjon, ne a madzagra, mi több, ne is a kezére, -megtanul rögtön két vezényszót-fogd!...és ereszd! -megtanulja,
hogy ha elengedi a labdát, attól még nincs vége a játéknak mert van
másik-és ez a legfontosabb, számunkra a továbbiakban.
Ha a kutya már szépen játszik a madzagos labdával akkor tovább lépünk. Szintén mind a két kezünkben van egy-egy labda és elkezdünk játszani az egyikkel, majd eldobjuk. Nem messzire, nem a távolság a lényeg, hanem , hogy a kutya utána szaladjon és örömmel felkapja. Amikor
felkapta, illetve előtte egy másodperccel, mondjuk neki, hogy hozd!...és
ahogy a szájában van a labda, már pörgetjük is a másikat ami nálunk
marad.Na, erre a kutyus megindul visszafelé, szalad mihozzánk, ahogy
odaért kiköpi a labdát, ráharap a másikra és már megy is a húzom-vonom
játék.
Itt mit tanult meg a kutya: -az eldobott labdáért elszalad, -megtanulja a hozd! vezényszóhoz csatolni azt , hogy felkapja a labdát -és
visszaszalad hozzánk, de ami itt is a leglényegesebb, hogy nem kezd el
körülöttünk keringeni és nem nekünk kell levadászni a kutyát, hogy na,
ugyan add már ide azt a labdát, -hanem ahogy visszaér az ereszd vezényszóra elengedi és már kapja is jutalmul a másik labdát.
Itt már nagyon egymásra épülnek a dolgok-több irányba fejlődve is játszuk ezt a játékot. Én most újra elkezdem, amit Artúr kölyökkorában még nem tartottam olyan fontosnak és rájöttem , hogy nagy hiba volt.
A behívás gyorsítására használom-íme: -előveszem a labdákat, csinálok egy-két átváltást, majd eldobom jó messzire az egyiket, -és
ahogy felkapta már ordítok is..hozzám!...pörgetem a másik labdát,
szalad Artúr vissza, ahogy a csövön kifér, mikor közeledik, szétugrok,
csinálok egy terpeszt , átdobom a labdát a lábaim között. És megvan a
gyors behívás.Amire vigyázni kell, hogy kellő nagyságú és magasságú
legyen a terpesz, mert egyszer úgy jártam, hogy Artúr átszáguldott a
lábaim között és a melegítőnadrágom útban volt és varrás mentén
szakadt....de nagyon.
Ja, igen.Fontos, de nem írtam le miért. Szóval azért dobjuk a lábunk
között a labdákat, mert például a behívásnál egy-két játék után csak
annyit csinálok, hogy amikor rojtol vissza a kutya hozzám, akkor
ahelyett, hogy a lábam közt dobnám a labdát, összecsapom a bokám, mint a
katonatisztek, állam alá vágom a labdát, a beérkező kutyára rászólok,
hogy ÜLJ!!!---és voálá!!!!! Meg is van a szép, szabályos BEHÍVÁS!
>
