ebtrainingteam - Fegyelmező gyakorlatok

Ezeket a gyakorlatokat természetesen bármelyik kutyaiskolában megtanítják.Személy szerint inkább a gyakorlatok részleteibe szeretnék belemélyedni egy kicsit versenyszinten.Ugyanannyi időbe telik a kutyát megtanítani pld. szépen és szabályosan ülni, mintha csak eldobná magát és félretenné a fenekét; vagy kulloghat mellettem logó orral, hogy a fejét majd beleveri a földbe vagy figyelmesen néz rám.

A jó kutyaiskola már az egészen kis kutyákkal is foglalkozik játékosan.
A kutya a közömbösítési gyakorlatok során megtanul a többi kutya között viselkedni, dolgozni és ahogy megvannak a kölyök kutyának az oltásai, játékos formában, jutalomfalatokkal az alapokat fel lehet építeni.

A legfontosabb a sok játék, hogy ne féljen a többi kutyától, de ne is legyen agresszív.
A kutyaiskola tulajdonképpen a gazdát tanítja, hogyan gyakoroljon otthon a kutyával, hogyan jutalmazzon és milyen játékokkal , eszközökkel fejlesztheti kutyáját.

A jól előnevelt, felépített kutyával nagyon könnyű fejlődni.Ezért szoktuk azt tanácsolni, hogy ha tehetik járjanak ki a fiatal kutyákkal is.
A fogváltás után , a kutya 6-7 hónap kora körül lehet elkezdeni a komolyabb, nagyobb terheléssel járó tulajdonképpeni kutyakiképzést.

A labdából kell rögtön kettő darab, én madzagos labdát használok, mert azzal még akkor is tudok játszani a kutyával, ha a labda a szájában van.
Húzom-vonom játékot játszok vele, nincs az mint a sima labdánál, hogy el kell vegyem tőle, ahogy visszahozza.
Legelőször megpörgetem a labdát a levegőben, vagy húzgálom a fűvön a kutya orra előtt és ha ráharap, akkor finoman a madzagnál fogva játszok vele...kicsit később előveszem a másik labdát , megmutatom neki és azt kezdem el pörgetni , húzogatni előtte, a másik labdát, ami a szájában van, már nem mozgatom, hogy az új labda legyen az érdekes.

Kutya figyelmét felkelti a mozgó labda, kiköpi azt ami a szájában van és ráharap a másikra.Az a labda, mondjuk amelyikkel el kezdem először játszani a bal kezemben volt, azt eldugom a hátam mögé, hogy a kutya csak egy labdára koncentráljon és a jobb kezemben lévő labdával játszunk tovább.
Amikor a kutya rá akar harapni a labdára, akkor mondtuk neki , hogy fogd és amikor azt szeretnénk hogy engedje el a labdát, akkor azt, hogy ereszd!

Bal kezünkben a labda, megpörgetjük a labdát ...fogd..ráharapott, játszunk vele, megállunk nem mozdítjuk a labdát ereszd!...jobb kezünkben a másik labda, ami eddig a hátunk mögött volt eldugva, előkapjuk, megpörgetjük...fogd! és már játszunk is vele.
Ezt hívják átváltásnak.
A kutya megtanul labdával játszani, sokszor még a madzagra harap rá először,de ha egy picit nem mozdítjuk a labdát, rögtön fogást vált, mert a labdára hajt ő is.

Ezt nagyon sűrűn gyakoroljuk.
Miért?
A játék egyszerűsége csalóka, mert közben észrevétlen több dolgot is megtanul a kutya.
Megtanulja:
-a gazdával labdázni jó dolog,
-megtanulja, hogy a labdára harapjon, ne a madzagra, mi több, ne is a kezére,
-megtanul rögtön két vezényszót-fogd!...és ereszd!
-megtanulja, hogy ha elengedi a labdát, attól még nincs vége a játéknak mert van másik-és ez a legfontosabb, számunkra a továbbiakban.

Ha a kutya már szépen játszik a madzagos labdával akkor tovább lépünk.
Szintén mind a két kezünkben van egy-egy labda és elkezdünk játszani az egyikkel, majd eldobjuk.
Nem messzire, nem a távolság a lényeg, hanem , hogy a kutya utána szaladjon és örömmel felkapja.
Amikor felkapta, illetve előtte egy másodperccel, mondjuk neki, hogy hozd!...és ahogy a szájában van a labda, már pörgetjük is a másikat ami nálunk marad.Na, erre a kutyus megindul visszafelé, szalad mihozzánk, ahogy odaért kiköpi a labdát, ráharap a másikra és már megy is a húzom-vonom játék.

Itt mit tanult meg a kutya:
-az eldobott labdáért elszalad,
-megtanulja a hozd! vezényszóhoz csatolni azt , hogy felkapja a labdát
-és visszaszalad hozzánk, de ami itt is a leglényegesebb, hogy nem kezd el körülöttünk keringeni és nem nekünk kell levadászni a kutyát, hogy na, ugyan add már ide azt a labdát,
-hanem ahogy visszaér az ereszd vezényszóra elengedi és már kapja is jutalmul a másik labdát.

Itt már nagyon egymásra épülnek a dolgok-több irányba fejlődve is játszuk ezt a játékot.
Én most újra elkezdem, amit Artúr kölyökkorában még nem tartottam olyan fontosnak és rájöttem , hogy nagy hiba volt.

A behívás gyorsítására használom-íme:
-előveszem a labdákat, csinálok egy-két átváltást, majd eldobom jó messzire az egyiket,
-és ahogy felkapta már ordítok is..hozzám!...pörgetem a másik labdát, szalad Artúr vissza, ahogy a csövön kifér, mikor közeledik, szétugrok, csinálok egy terpeszt , átdobom a labdát a lábaim között.
És megvan a gyors behívás.Amire vigyázni kell, hogy kellő nagyságú és magasságú legyen a terpesz, mert egyszer úgy jártam, hogy Artúr átszáguldott a lábaim között és a melegítőnadrágom útban volt és varrás mentén szakadt....de nagyon.

Ja, igen.Fontos, de nem írtam le miért.
Szóval azért dobjuk a lábunk között a labdákat, mert például a behívásnál egy-két játék után csak annyit csinálok, hogy amikor rojtol vissza a kutya hozzám, akkor ahelyett, hogy a lábam közt dobnám a labdát, összecsapom a bokám, mint a katonatisztek, állam alá vágom a labdát, a beérkező kutyára rászólok, hogy ÜLJ!!!---és voálá!!!!!
Meg is van a szép, szabályos BEHÍVÁS!