Készülünk a HPO-I munkavizsgára és ennek örömére, amikor azt hiszem készen vagyunk, csak össze kell pakolni a részleteket egy kicsit beújít a kutya. De azzal vigasztalnak, hogy csak az intelligens kutya újít és próbál túljárni a gazda eszén, mert legalább használja a kis agyát és feszegeti a húrokat. Idáig még a szar időben is egyfolytában dolgoztunk és nagyon jól sikerült felépíteni a felugatását őrző-védőnél a bújóban. Na mondom összekapcsolom a fürkészéssel és már meg is van a vizsgaanyag, sőt elindulunk egy versenyen is. De Artúrból kitört a hatelem. Az anyjától örökölte, hogy imád üvölteni mint egy sakál és türelmetlen kutya lévén ( sok időnek tartja azt az időt amig a fűrkészőtől eljut a bújóig), hát végigüvölti az egész felvezetést. Na erás csomagolsz és maradsz. Mostantól mást se csinálunk csak ülj, feküdj, kerülgetjük a segédet és nincs fogás, csak ha csendben van. Nem kis meló sok időt el fog venni. És bepróbálkozott az akadálynál is, mert valaki megfordította más irányban mint ahogy lenni szokott, és őkegyelme azt hitte, hogy hát akkor visszafelé nem is kell azt átugorni, inkább kikerüli. Na de erről gyorsan leszoktattam mert aznap mást se csinált csak akadályugrás oda-vissza és felfogta, hogy nem kell újítani.
>
